Holnap újabb mr kontroll. 18-án meg a dokihoz megyek. Mondhatnám, hogy nyugodtan várom, csak nem lenne igaz. 🙂
Nem tudom elmúlik-e valaha ez a stressz a vizsgálatok előtt. Nem hinném.
Sokan kérdezik, hogy vagyok. Alapvetően jól, de. Mindig van de, csak arra már a legtöbben nem kíváncsiak. Vagy mert csak udvarias kérdésnek szánták, vagy nem akarják (meg)hallani, hogy nem vagyok tökéletesen jól. (De persze olyan is van,hogy én nem akarok belemélyedni a válaszba, hisz többnyire tényleg jól vagyok). Hisz papíron minden rendben (eltekintve egy piciny daganatot a fejemben, ugye)…mások is élnek ilyennel a fejükben és semmi bajuk…ne a rosszra gondoljak, csak a jóra, ezzel csak a bajt vonzom be stb..
Emelhetek, cipelhetek, csinálhatom a napi dolgaim…csak sokszor alig bírom. Hogy elakadnak a szavak, hogy nem jutnak eszembe triviális dolgok, hogy indokolatlanul rémesen fáradt vagyok…ugyan már, hisz az bárkivel előfordul. Van, hogy annyira elfáradok (és nem extrém terheléstől, csak a mindennapokban), hogy arra az egyszerű kérdésre nem tudok válaszolni, mit reggelizzek, egyszerűen leblokkol az agyam, képtelen vagyok gondolkozni, döntést hozni. Pár napja egész nap kerülgettem egy táskát, amiben össze kellett volna pakolnom magunknak egy(!) napra, mert képtelen voltam átgondolni, mit is kéne bepakolnom. Ez nem az a fajta fáradtság, amit ki lehetne aludni (persze nem ártana azért pár nap jó alvás 🙂 ), ez egy fásult, kimerült, egyre közönyösebb, zsigeri fáradtság. És nem gondolnám, hogy csak a gyerekek miatt van.
Pár hét múlva nagyobb fába vágom a fejszém. Visszamegyek dolgozni. Félek tőle, mert most fog kiderülni, mire vagyok (még) képes. Ez nem a bevásároló lista. Itt majd komoly összefüggéseket kell átlátni, precíz, aprólékos munkát végezni, ahol minden szónak, írásjelnek jelentősége van. Vajon menni fog?
De végül is, alapvetően jól vagyok. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: