Csata vagy háború?

Olvastam a héten Szentesi Éva könyvét, aki igazi ráktúlélő. Megdöbbentően őszinte, szívbemarkoló és sokkoló könyv. Kétszer is átesett a betegségen az írónő. Az első esetben kemóval és egy hatalmas és borzasztó szerencsés műtéttel, de lelkileg nem megtörve, a munkát egy percre sem abbahagyva győztesként jött ki a csatából. Élte tovább az életét, feldolgozatlan maradt a betegség miértje. Derült égből villámcsapásként, újra támadt a kór, annak minden rémségével, tragikumával, fájdalmával. Itt már nem lehetett nem foglalkozni a miértekkel. Iszonyú nehéz és hosszú harc után, fizikailag teljesen összetörve, de lelkileg megerősödve Éva megélte és túlélte a betegséget. Megnyerte a háborút. 

Az ember azt hiszi vele ez sose történhet meg, ez mindig másokkal történik. Hát nem. Mégis mennyi az esélye, hogy fáj a fejem…agydaganatom van? Többek közt ezért mondják, hogy ne guglizz, mert tuti erre a következtetésre jutsz, pedig ez elenyészően kevesekre igaz. Rám mégis igaz lett. Felfoghatatlan még mindig. Most, hogy kiderült maradt még a daganatból agyamban, rosszabbul vagyok, mint mikor kiderült, hogy egyáltalán van. Nem fizikailag, lelkileg. 3 esélyes a dolog, vagy elsorvad, vagy nőni kezd, vagy úgy marad, ahogy van. Ez esetben együtt kell élnünk egy életen át. Mégis, hogy lehet élni a tudattal, hogy van valami a fejemben, ami nagyon nem oda való? Tudom, hogy vannak sokan, akik ezt teszik, de hogy csinálják? 

Attól, hogy jóindulatú, még ugyanakkora bajt tud okozni, ha olyan helyen nyom, vagy olyan területet érint, mint pl. beszédközpont, mozgásközpont. Az agyunk egy fantasztikus szervünk, csodálatos, hihetetlenül összetett. Nem lehet következmények nélkül hozzányúlni, mégha életmentő is a dolog. Érzem magamon. Noha a tünetek nem érik el az orvosi ingerküszöböt, amivel foglalkoznának, én apró dolgokon érzem, hogy nem pont úgy működik, ahogy működött vagy, ahogy működnie kellene.   

Sokan gondolhatják, mit rinyál ez a csaj, örüljön, hogy nem a legrosszabb fajtáját kapta. Ez igaz. Kimondhatatlanul örülök és közben rettenetesen félek. Félek, attól, hogy, ha nem jövök rá miért jött ez a betegség (és miért maradt egy kis darab belőle), akkor lesz ez még rosszabb. Az első csatát nyertem, de vajon lesz ebből háború? Időzített bomba van a fejemben, vagy csak figyelmeztetés, hogy ne vegyem természetesnek az életet és az egészséget?

Nagyon sok dolgom van magammal ez biztos. Az sem véletlen, hogy az agyamban alakult ki a betegség. 

Valami kézzel fogható sikerre van szükségem, valami irányíthatóra, hogy érezzem tehetek valamit.

És teszek is. Hétfőtől C9 fit program. A testi tisztítás, az egészséges életmód első lépése egyelőre.